A felújítás legégetőbbé akkor válik, ha a lábazat vagy a falak nedvesedni kezdenek, avagy beázik a tető, a falsarkok penészednek vagy csupán a fűtés és világításkorszerűsítéssel akarjuk csökkenteni magas fűtési költségeinket.

Ezeken kívül azonban még számos olyan egyéb ok van, amely az épületek felújítása mellett szól. Az egyik legfontosabb ezek közül az épület tartószerkezetére gyakorolt hatás. Ha az utólagos hőszigetelést helyezünk el a fal külső síkján, akkor ezzel a tartószerkezetet is védjük a szélsőséges hőmérsékleti hatásoktól, ezáltal növeljük annak élettartamát és értékét. Mivel a hőveszteség szerkezetenkénti megoszlása épületenként más és más, nem lehet egyértelmű recepttel szolgálni, hogy milyen épületszerkezeti felújítás a leghatékonyabb és melyikkel párosítva vezet leginkább eredményre.

Az energiaháztartást befolyásoló tényezők feltárását követően érdemes megvizsgálni, hogy a leghatékonyabb eredményt milyen változtatással érünk el, melyik csökkenti a hőveszteséget a legnagyobb mértékben, és melyik térül meg leggyorsabban, hiszen csak igen kevesen engedhetnek meg maguknak egy komplett felújítást.

A legideálisabb természetesen a komplett felújítás és szemléletváltoztatás a lakáshasználat során, ugyanis ennek eredményeképpen mintegy 30-60%-os energia-megtakarítást érhetünk el.

Egy épület komplett felújítása a következő tényezők feltárását és annak megszüntetését vagy korszerűsítését vonja maga után az alábbiak szerint:

1. Nedvességhatások, megoldások
2. Falazat hőhídképződései, utólagos hőszigetelése
3. A nyílászárók hőhatásai, hőérték javítása
4. A tető, illetve a tetőfödém hőszigetelése
5. Pincefödém, padozatok hatásai és hőszigetelése
6. Árnyékolók, szellőztetések, lakáshasználati szokások
7. Tájolás, átalakítás, hozzáépítés
8. "Hőcsapdák" építése, télikert, erkélyek, loggiák beüvegezése.

A felsorolásból annak nem építészeti jellege miatt szándékosan kihagytuk a fűtési rendszer új viszonyokhoz alakítását, amely bizonyos esetekben igen komoly beavatkozást igényel, hiszen a hőszigetelés különböző mértékben csökkenti a különböző helyiségek hőigényét. A fűtési rendszert tehát mindig gondosan az új viszonyokhoz kell igazítani, melynek megvalósítása gondos mérlegelést igényel, melyre a következő cikkükben térünk ki részletesen.

Nézzük sorra, melyek azok a tényezők, melyek alapvetően meghatározzák az épületeink energiaháztartását.

1. Nedvességhatások, megoldások

Az épületszerkezetet állagának romlása komoly energiaveszteséget okozhat mindamellett, hogy a lakhatás minőségét is befolyásolja. A nedvesedések miatt a fűtési költség akár 30 %-kal is növekedhet, ugyanis a párolgás hőelvonással jár, ezért a legfontosabb feladatunk a beázások és a vizesedések megszüntetése. Kétféle nedvesedést különböztethetünk meg: az egyik a felszívódó nedvesség a másik pedig a kondenzációs nedvesség. A felszívódó nedvesség könnyen megkülönböztethető a kondenzációs nedvességtől: a nedvesedett felület jól elhatárolt, sókivirágzás lép fel, magasabb a nedvességtartalom, a penészesedés nem jellemző. Amennyiben a szerkezetben a nedvesedés a csapóeső miatt következett be (felszívódó nedvesség), akkor célszerű vízzáró külső felületkezelést alkalmazni. Az átnedvesedés oka lehet a sérült vízszigetelés, lecsapódás, beázás. Átnedvesedett szerkezeteknél a megfelelően kialakított utólagos hőszigetelés megoldást jelenthet, mivel a belső felület hőmérséklete megnő, ezáltal magasabb nedvességtartalmat engedhetünk meg a belső térben a felületi kondenzáció és penészképződés veszélye nélkül. Ha magasabb a megengedett nedvességtartalom, kevesebbet kell szellőztetni, vagyis csökken a szellőzési hőveszteség.

2. Falazat hőhídképződései, utólagos hőszigetelése

A falak hőszigetelése kiemelt fontosságú a hőháztartás befolyásoló tényezők vizsgálatakor, ugyanis ez a területe a szigetelésnek rendkívül érzékeny, mivel a lakóépületeken a hőhídak nagymértékben megszakítják a falazatokat. A fal szigetelése történhet kívülről, szinte beburkolva az egész épületet. Ebben az esetben ügyelni kell arra, hogy a hőhidakat és a kapcsolódó szerkezetet is megfelelően szigeteljük, mivel azoknál a hőhidaknál, ahol eddig semmilyen penészesedés, páralecsapódás nem jelentkezett, előfordulhat, hogy a ház hőszigetelését követően jelennek meg ezek a problémák. Amennyiben a hőhíd megmarad, annak belső falfelületi hőmérséklete alacsonyabb lesz, mint a hőszigetelés előtt volt, azaz a pára hamarabb lecsapódik rajta, és könnyebben jelentkezik penészesedés, ami addig nem volt észlelhető. Hogy ne következzen ez be, a hőhidakat részlegesen szigeteljük.

A falak és egyéb szerkezetek utólagos szigetelésénél az egész felület teljes szigetelését kell elvégezni a külső oldalon ahhoz, hogy a hőszigeteléssel a várt eredményt érjük el.

Hőszigetelés belül

A lakások belső szigetelése praktikus ötletnek tűnik, de valójában nem megfelelő. A belső hőszigetelés elhelyezése után a falfelület hőmérsékete kisebb lesz, ugyanis a hőszigetelő anyag a belső meleget leszigeteli a fal felületétől, így annak a hőmérséklete csökken. A falfelület és a szigetelőanyag közötti részen a pára lecsapódik, a szerkezetbe jutva nedvesedés és a penészesedés alakulhat ki.

A többrétegű falazat

A legtökéletesebb szerkezet, amely mind nyáron és mind télen kiválóan szigetel a többrétegű falazat. Felépítését tekintve belül egy jól szigetelő téglafalból, egy hőszigetelő rétegből és kívülről egy védőrétegből áll. A védőréteg lehet akár tömör kisméretű téglából vagy egyéb burkoló elem, vagy kőburkolat. Ezeket a külső rétegeket közvetlenül a hőszigetelés elé építik, légrést hagyva az átszellőztetéshez.

Az utólagos szigetelés hatása

Az utólagos hőszigetelésnek kedvező hatását nem minden esetben a fogyasztás csökkenésével tudjuk lemérni, annak egyéb hatásai is jelentős szerepet képviselnek a komfortérzetünkben. Az ember hőérzete nem csak a levegő hőmérsékletétől függ, hanem a falakétól is, hiszen azok hősugárzásos kapcsolatban állnak az emberrel. Ha a falak hidegek, a levegőt jobban fel kell fűtenünk ahhoz, hogy a hőérzet kellemes legyen. Szigetelés után az adott léghőmérsékletet jóval kevesebb energia felhasználásával biztosíthatjuk, mindamellett melegebbnek, komfortosabbnak érzzük a szobát, kevesebbet kell szellőztetni, megszűnik a penészesedés. Ezek a hatások elsősorban az emberi komfortérzet, illetve az épület épületfizikai tulajdonságainak javulásában jelentkeznek.

A hőszigetelés következtében a hőszükséglet jelentősen csökken, viszont a lakások elektromos berendezései, a benne lakók, valamint az ablakon bejutó napsugárzásból származó hőnyereség változatlan marad, ez akár 10-15 fokos hőemelkedést is okozhat. Emiatt később lehet a fűtést elkezdeni, illetve tavasszal korábban befejezni, mely által a fűtési idény hosszát tudjuk csökkenteni.

A külső oldali hőszigetelés a falszerkezet hőtároló képességének hatékonyabb kihasználását teszi lehetővé, mivel a hőszigetelés kifelé nem engedi a hőt. Az ablakokon bejutó sugárzást a falak elnyelik, tárolják és éjszaka leadják, ezáltal a hőigény napi ingadozása csökkenni fog. A hőtárolás kedvező hatása esetleges éjszakai takarékos fűtést eredményezhet, amely további megtakarításokat tesz lehetővé.

3. A nyílászárók hőhatásai, hőérték javítása

Komfortot befolyásoló jelenség, amikor a hideg napokon a nyílászárók mellé ülve egyik oldalunk fázik annak ellenére, hogy a hőmérő ugyanannyit mutat, mint a szoba egyéb helyén. Ez azzal magyarázható, hogy a belső falak sugárzása kisebb mértékben befolyásolja hőérzetünket, mint a hűvösebb külső. A nyílászárókban az üveg fokozott hőszigetelésűre történő cserélésével a belső felület hőmérséklete megemelkedik, és a kellemetlen aszimmetrikus érzés megszűnik. Az ablakok két- illetve háromszoros üvegezése, az üvegre gőzölt fémbevonat valamint az ablaküvegek közé töltött nemesgáz mind az optimális hőszigetelést segíti elő, de biztosítja a fokozottabb hangszigetelést is, ami viszont az ablak élettartamának kedvez.

Amikor az építkezés során a nyílászárók a helyükre kerülnek szigetelő anyaggal vonják körbe őket annak érdekében, hogy még a kis réseken se tudjon a fűtés távozni, vagy a hideg beáramolni. Télen ugyanis az ablak üvegezése, a kerete, az üveg szélének rögzítésénél kialakuló hőhíd és a szellőztetés által okozott hőveszteség miatt az ablak körül energia-veszteség alakul ki.

Az idő múlásával a nyílászárók állapota is változik, amennyiben nem megfelelő, akkor a nyílászáró résein távozó levegővel akár a fűtési energia 30%-a is távozhat. Legelső feladatunk felmérni a nyílászáróink állapotát, majd mérlegelni, hogy elegendő-e a nyílásainak és a csatlakozásainak a tömítése elegendő-e, vagy teljes cserét igényel. A régi ablakok hő- és hangszigetelésén leggazdaságosabban úgy tudunk javítani, ha szigetelőcsíkkal leszigeteljük. Ezek a szigetelőcsíkok öntapadók és rendkívül rugalmasak, habszivacsból és gumiból készülnek. Ha a meglévő szerkezetek már nem tömíthetők a nyílászárók cseréjét kell megvalósítani, amely történhet úgy, hogy a meglévő tok a helyén marad, és abba kerül az új ablak, vagy a teljes ablakcserével. Az ablakcsere esetén, vagy a tömítés elhelyezésekor amennyiben a meglévő egyéb szerkezeteket változatlanul hagyjuk, előfordulhat falnedvesedés, penészesedés, amelyet nem a beépített új nyílászáró eredményez, hanem a szellőzés csökkenésével az épület belsejében levő nedves levegő jobban fel tud dúsulni és az hamarabb lecsapódik a hidegebb felületen.

A nyílászárók tömítése vagy a teljes nyílászáró csere általában a leglassabban megtérülő beruházásnak számít, viszont komoly minőségi változást eredményez.