Az üvegház elhelyezésénél fontos a tájolás. A tető dőlésszöge, lejtése úgy álljon, hogy a napsugarakat minél jobban hasznosíthassák a benne élő növények. A hó biztonságos, gyors lecsúszása érdekében 25 foknál nagyobb legyen ez a szög. Az üvegházat észak-déli irányba tájoljuk, kivéve, ha a fekvése és az uralkodó szélirány mást nem indokol. Az egyhajós (azaz nem több párhuzamos épületből összeépített) létesítményeket kelet-nyugati irányba építsük fel, így az üvegfelületek többsége észak-déli irányban áll, ennek köszönhetően a leghosszabb ideig éri a nap.

Az üvegházat lehetőleg olyan helyen helyezzük el a kertben, ahol nem szennyeződik a felülete. Az üvegborítás mosása ekkor is aktuálissá válhat alkalmanként, mivel 1 százalékos fényveszteség (amit az üveg koszolódása okozhat, de ennék jóval nagyobb arányban is) átlagosan 1 százaléknyi termésveszteséggel párosul. Az üvegházban középen célszerű kialakítani az utat, ennek két oldalán lehet elhelyezni a fűtés-, valamint az öntözőcsöveket. Tegyük lehetővé, az üvegház tetejéről lefolyó esővíz összegyűjtését is, amely a későbbi öntözésekhez jól felhasználható.

A készen kapható, házilag is összeszerelhető típusoknál az ablakok szinte bárhová egyszerűen beszerelhetők. Az alapterület függvényében ez alapján könnyen eldönthető, hogy mennyi ablakot rendeljünk a szerkezethez. Lényeges, hogy a fűtőfelület minél nagyobb része a növények közelében helyezkedjen el (vegetációs fűtés), s bizonyos feladatokhoz (magvetés) elengedhetetlen a talajfűtés is.

Gyakran felmerülő kérdés, hogy az üveggel vagy a műanyaggal borított épületek tulajdonságai az előnyösebbek-e. Az üveg kevésbé hőszigetel, mint a légkamrás polikarbonát lemez, tehát egyrétegű üveg esetén nagyobb fűtésszámlára számíthatunk, ám a polikarbonát lemez kevesebb fényt enged át. Ebből következik, hogy az üvegház borítóanyagát a benne tartani kívánt növények főként fény- és hő igényei alapján határozzuk meg.
Az üvegház borítására többféle anyagot is felhasználhatunk. A plexiüveget ha házilag vágjuk méretre, akkor azt úgy tegyük, hogy a gyári védőfólia még rajta van. Ellenkező esetben a fúrásoknál, vagy a fűrészes vágásoknál is maradandó károsodást szenvedhet az anyag, ami legjobb esetben is esztétikai szempontból előnytelen.

A plexi vágásához nagy fordulatszámú, sűrű fogazatú keményfém lappal ellátott körfűrészt használjunk. Fúrásakor pedig a kúpos, vagy lépcsős spirálfúrók a legeredményesebbek, bár felrakáskor a plexiüveg szorítóprofilok közé kerül, így fúrásra a legritkább esetekben van szükség. A műanyagok jó tulajdonságai miatt üveget egyre ritkábban használunk üvegházak borítására. Ezeknél még a gitteléses beillesztés volt a legelterjedtebb megoldás. A műanyag borítólapokat már tömítő-szalagokra fektetve és takarólécekkel rögzítve erősítjük a vázszerkezethez. Üvegnél és műanyagnál is fontos, hogy a lapok legalább 5 mm távolságra legyenek egymástól, és ezt a hézagot, szilikon-tömítőmasszával kell kitölteni. Ennek lényege, hogy az anyag hőtágulásakor a rugalmas szilikon tömítésnek feszülnek a lapok, nem pedig közvetlenül egymásnak, ami törést, repedést eredményezhetne.

A házilag is összeszerelhető hobbiüvegházak kiválasztásánál elsődleges szempont, hogy a termékre a gyártó hosszú élettartamot garantáljon. Előnyös, ha a váz anyagában színezett, és az UV-sugárzásnak fokozottan ellenálló. Az üvegházunk - annak ellenére, hogy hobbicélú felhasználásra szánjuk - nagy teherbírással kell rendelkezzen; ergonómiai adottságai olyanok legyenek, hogy akár 100 km/h széllökéseknek is ellenálljon. Azoknál az üvegházaknál, ahol télen nem fűtünk, nem fog egyből leolvadni a tetőről a hó, így ez esetben akár 50 centiméter vastagságú hóterhelésnek is ellen kell állnia a szerkezetnek.

Amennyiben a rendelkezésre álló területünk lehetővé teszi, úgy érdemes moduláris, utólag is bővíthető üvegháztípusból választanunk. Az esetleges későbbi áthelyezés miatti előrelátásból érdemes szétszedhető típusban is gondolkodnunk. Ezekből vannak egyhajós önálló, vagy falhoz illeszthető változatok is, amelyek télikert építésére is alkalmasak. A jobb minőségű típusokon finom a felületképzés, nincsenek éles felületek, így biztonságos és gyerekbarát.