Elhelyezkedésük, a környezetben elfoglalt helyük szerint három nagy csoportra oszthatók:
ˇ közterületi járdák (utcák, hidak stb. járdái),
ˇ kerti járdák (lakókertek, parkok járdái, térburkolatok, tipegők stb.),
ˇ a most és itt tárgyalandó épület körüli járdák.

Környezettudatos szemlélet esetén azonban nemcsak a vízelvezetésben lehet szerepük, hanem a csapadékvizek összegyűjtésében az azokkal való gazdálkodásban is, aktív használatú közlekedőterületek (felületek), s passzív funkciójú csapadékvíz-elvezető szerkezetek is egyúttal. Az ökológiai szempontokat is figyelembe vevő szemlélet esetén utóbbi szerepük felértékelődik, s egyre jelentősebbé válik.
...

Az épület körüli járdákról általában

Az épület körüli járdák térburkolatnak, a rendezett terep részeinek tekintendők. Minden esetben önálló szerkezetek, s - műszakilag - függetlenek az épülettől, ezért hiba, ha ez a rendkívül fontos szempont nem érvényesül.

A leggyakoribb, sokszor a már a terveken is megjelenő probléma, ha a járda - felül - a szigetelést tartó falra, azaz alsó síkja azonos a szigetelést tartó fal végződésével. Az épület és a járda mozgása ugyanis - magától értetődően - eltérő, ezért a két szerkezet találkozása (a terepcsatlakozás vonala) mindenképpen dilatációs vonal is; mégpedig nemcsak vízszintes értelemben, hanem függőlegesen is!

A járdák méreteit, szintjeit már az engedélyezési tervlapokon is szerepeltetni kell, ennek szöveges részében pedig - noha értelemszerűen nem számítanak beépített területnek - a zöldfelület-számítás során ismételten is figyelembe veendők.
A járdák mérete, térbeli helyzete tehát már engedélyezési tervszinten (mégpedig igen korai stádiumban) eldöntendő építész-tervezői feladat, és hibának kell tekinteni, ha ez nem történik meg, vagy kellő indok nélkül a terv-adatoktól a kivitelezés során eltérnek.
...

Monolit betonjárdák

A helyszínen készülő, összefüggő lemezes, monolit betonjárdák a legalkalmasabbak a csapadékvíz épülettől való távoltartására, s annak minél gyorsabb levezetésére, s a csapadékvízzel való gazdálkodásra is.
Minden esetben az épülettől független, attól mozgási hézaggal elválasztott, rugalmas ágyazású, fagyálló szerkezetként készülnek.
A helyszíni előállítás miatt a hibátlan végeredmény - a szükséges időjárási feltételeken túl - csak gondos kitűzés után, igen precíz munkával és a technológia pontos betartásával érhető el.
A minőségi munka - ebben az esetben - igen nehéz fizikai és szakmunkát is jelent egyúttal, hisz a betonozást a földön térdelve, guggolva kell elvégezni!

A fentiek alapján hibának tekinthető, ha a tényleges járda-készítési munkát nem előzi meg minden szükséges méret kitűzése.
A kitűzés során a csatlakozási és, a járda szélessége, a lejtések és a dilatációs egységek is meghatározandók. Ugyancsak a kitűzés (szintezés) során kell véglegesíteni a járdába, illetve az alá kerülő műtárgyak helyét, lezárását (pl. aknafedlapok stb.) is.

A hibátlan eredmény elérése érdekében a járda-csatlakozási él az épület lábazatára (lábazat-burkolatára) feljelölendő, a járda külső éle ennél alacsonyabban legyen, mégpedig annyira, hogy
ˇ a járda oldallejtése 2%-os legyen,
ˇ a járda külső éle pedig 5,0 cm-rel a végleges, rendezett terep fölé kerüljön.
...

A monolit betonjárda olyan önálló, rugalmasan ágyazott szerkezet, mely egyrészt
ˇ (a fagyhatáron történő tényleges "alapozás" hiánya miatt) fagyveszélyes környezetben áll, másrészt
ˇ egy épület falában működő függőleges terheléshez képest gyakorlatilag terheletlen, jellemző (állandó) terhe csupán a viszonylag kis önsúly teher (=< 2,0 kN/m2), harmadrészt
ˇ a talaj felől támadó nedvességhatások ellen külön szigetelő réteggel nem védett.

E három ok miatt (s az adott, legtöbbször kötött jellegű talajkörnyezet miatt) a legtöbb esetben a járda készítése előtt szükséges a fent említett talajcsere végrehajtása, elmaradása azonban - sajnos - gyakori hibának tekinthető.
Ennek során nagy hézagtényezőjű, szemcsés anyagból (osztályozott kavicsból, fagyálló kőzúzalékból stb.) ún. ágyazati réteget kell a járdabeton alá készíteni.

Ez az ágyazati réteg egyrészt
ˇ ellátja a járda "alapozásának" teherelosztó funkcióját, másrészt
ˇ megszakítja a talaj felőli kapilláris vízfelszívódást, s így
ˇ védi a járdabetont a fagykároktól.
...

Térkövekből épülő járdák

Vibropréselési eljárással - különböző márkaneveken - évtizedek óta gyártanak natúr színű, vagy oxidfestékkel anyagában színezett, fagyálló beton alapanyagú mesterséges burkolóköveket.
E tetszetős megoldást eredményező gyártmányok közös jellemzője egyrészt
ˇ az él-méretükből következő "kő forma", másrészt az, hogy
ˇ több cm (leggyakrabban 3-8cm) vastagok, s harmadrészt, hogy
ˇ általában egy-egy elem minden oldalára kiterjedő "fogazással" készülnek.
Közös jellemző továbbá az egyes elemek éleinek lesarkítottsága ("fózolása") is.
...

A térkő burkolatok az ún. "félkemény" burkolatok közé sorolhatók, és ökológiai szempontból mindenképpen kedvezőbbek a helyszínen készülő beton felületeknél (járdáknál).
Alkalmazásuk - általában - a közösségi tereknél (pl. séta-utaknál stb.) indokolt igazán, de - elsősorban a vékonyabb elemek - szóba jönnek épület körüli járdák készítésekor is.

Készítésük során - a hibák elkerülése érdekében - a kialakult és jól bevált gyakorlatot kell követni.
A kötött technológiai folyamatból egyes munkafázisok kihagyása, "megspórolása" - természetesen - rövidebb-hosszabb idő elteltével hibá(ka)t eredményez a kész felületen.
A gondos (alaprajzi és magassági) kitűzés itt is elengedhetetlen, s a hibák elkerülésének legelső biztosítéka.
...

A tükörkiemelést úgy kell elkészíteni, hogy az altalaj felső síkján 4%-os oldalirányú esés maradjon: hiba, ha ez nem történik, vagy ha a lejtés az épület felé irányul.
E munkafázis során a másik elkövethető hiba, ha a tükröt nem tömörítik.
...

A tükör elkészülte után - pontosan szintezve - következik a betonmagba ágyazott szegélykövek elhelyezése, majd ezt követően a tömörített termett talajra - az épület(ek) körül - a monolit beton járdákhoz hasonló, de vastagabb, mintegy 8-10 cm-es teherhordó-szűrő-fagyvédő alapréteget kell beépíteni. Ennek anyaga például osztályozott kavics, ásványi zúzalék stb. lehet.
...

A burkolóköveket a tervezett fektetési módnak megfelelően - általában 5,0 mm-es fúgamérettel - kell óvatos, kézi munkával lerakni, majd legfeljebb 16kN rázóerejű, gumilappal (is) ellátott lapvibrátorral tömöríteni.
A fúgákat száraz, a homokágyazathoz használt "kétszer rostált" anyaggal kell beseperni, s adott esetben ismételten tömöríteni.

A - végső, ismétlődő - tömörítő munka, vagy a többszöri "beseprés" elhagyása gyakori hiba(forrás).
Az ábrán előregyártott folyókával épített térkő járda látható.
...

A fentiek alapján látható, hogy a térkövekből épített járdák hibamentes kivitelezése a jó műszaki színvonal és az esztétikus megjelenés érdekében - noha viszonylag egyszerű tevékenységekből tevődik össze-, mégis pontos és precíz munkát kíván, s fizikailag sem sokkal könnyebb, mint a helyszíni beton járdaként való bedolgozása! Az egyes munkafázisok és rétegek itt is eltakarásra kerülnek, ezért a kivitelezés közben időbeni ellenőrzésük mindenképpen indokolt, noha ebben az esetben a javítás természetesen lényegesen egyszerűbb a helyszínen készített betonjárdánál.
...
Részlet az Építési hibák A-tól Z-ig c. kiadvány 9. aktualizálásában megjelent alfejezetből