Épület körüli járdák hibái
közzétette:
Ismeretlen November 24, 2005 - 11262 megtekintés - Forrás: 4
Elhelyezkedésük, a környezetben elfoglalt helyük szerint három nagy csoportra
oszthatók:
ˇ közterületi járdák (utcák, hidak stb. járdái),
ˇ kerti járdák (lakókertek, parkok járdái, térburkolatok, tipegők stb.),
ˇ a most és itt tárgyalandó épület körüli járdák.
Környezettudatos szemlélet esetén azonban nemcsak a vízelvezetésben lehet
szerepük, hanem a csapadékvizek összegyűjtésében az azokkal való gazdálkodásban
is, aktív használatú közlekedőterületek (felületek), s passzív funkciójú
csapadékvíz-elvezető szerkezetek is egyúttal. Az ökológiai szempontokat is
figyelembe vevő szemlélet esetén utóbbi szerepük felértékelődik, s egyre
jelentősebbé válik.
...
Az épület körüli járdákról általában
Az épület körüli járdák térburkolatnak, a rendezett terep részeinek
tekintendők. Minden esetben önálló szerkezetek, s - műszakilag - függetlenek az
épülettől, ezért hiba, ha ez a rendkívül fontos szempont nem érvényesül.
A leggyakoribb, sokszor a már a terveken is megjelenő probléma, ha a járda -
felül - a szigetelést tartó falra, azaz alsó síkja azonos a szigetelést tartó
fal végződésével. Az épület és a járda mozgása ugyanis - magától értetődően -
eltérő, ezért a két szerkezet találkozása (a terepcsatlakozás vonala)
mindenképpen dilatációs vonal is; mégpedig nemcsak vízszintes értelemben, hanem
függőlegesen is!
A járdák méreteit, szintjeit már az engedélyezési tervlapokon is szerepeltetni
kell, ennek szöveges részében pedig - noha értelemszerűen nem számítanak
beépített területnek - a zöldfelület-számítás során ismételten is figyelembe
veendők.
A járdák mérete, térbeli helyzete tehát már engedélyezési tervszinten (mégpedig
igen korai stádiumban) eldöntendő építész-tervezői feladat, és hibának kell
tekinteni, ha ez nem történik meg, vagy kellő indok nélkül a terv-adatoktól a
kivitelezés során eltérnek.
...
Monolit betonjárdák
A helyszínen készülő, összefüggő lemezes, monolit betonjárdák a
legalkalmasabbak a csapadékvíz épülettől való távoltartására, s annak minél
gyorsabb levezetésére, s a csapadékvízzel való gazdálkodásra is.
Minden esetben az épülettől független, attól mozgási hézaggal elválasztott,
rugalmas ágyazású, fagyálló szerkezetként készülnek.
A helyszíni előállítás miatt a hibátlan végeredmény - a szükséges időjárási
feltételeken túl - csak gondos kitűzés után, igen precíz munkával és a
technológia pontos betartásával érhető el.
A minőségi munka - ebben az esetben - igen nehéz fizikai és szakmunkát is
jelent egyúttal, hisz a betonozást a földön térdelve, guggolva kell
elvégezni!
A fentiek alapján hibának tekinthető, ha a tényleges járda-készítési munkát nem
előzi meg minden szükséges méret kitűzése.
A kitűzés során a csatlakozási és, a járda szélessége, a lejtések és a
dilatációs egységek is meghatározandók. Ugyancsak a kitűzés (szintezés) során
kell véglegesíteni a járdába, illetve az alá kerülő műtárgyak helyét, lezárását
(pl. aknafedlapok stb.) is.
A hibátlan eredmény elérése érdekében a járda-csatlakozási él az épület
lábazatára (lábazat-burkolatára) feljelölendő, a járda külső éle ennél
alacsonyabban legyen, mégpedig annyira, hogy
ˇ a járda oldallejtése 2%-os legyen,
ˇ a járda külső éle pedig 5,0 cm-rel a végleges, rendezett terep fölé
kerüljön.
...
A monolit betonjárda olyan önálló, rugalmasan ágyazott szerkezet, mely
egyrészt
ˇ (a fagyhatáron történő tényleges "alapozás" hiánya miatt) fagyveszélyes
környezetben áll, másrészt
ˇ egy épület falában működő függőleges terheléshez képest gyakorlatilag
terheletlen, jellemző (állandó) terhe csupán a viszonylag kis önsúly teher
(=< 2,0 kN/m2), harmadrészt
ˇ a talaj felől támadó nedvességhatások ellen külön szigetelő réteggel nem
védett.
E három ok miatt (s az adott, legtöbbször kötött jellegű talajkörnyezet miatt)
a legtöbb esetben a járda készítése előtt szükséges a fent említett talajcsere
végrehajtása, elmaradása azonban - sajnos - gyakori hibának tekinthető.
Ennek során nagy hézagtényezőjű, szemcsés anyagból (osztályozott kavicsból,
fagyálló kőzúzalékból stb.) ún. ágyazati réteget kell a járdabeton alá
készíteni.
Ez az ágyazati réteg egyrészt
ˇ ellátja a járda "alapozásának" teherelosztó funkcióját, másrészt
ˇ megszakítja a talaj felőli kapilláris vízfelszívódást, s így
ˇ védi a járdabetont a fagykároktól.
...
Térkövekből épülő járdák
Vibropréselési eljárással - különböző márkaneveken - évtizedek óta gyártanak
natúr színű, vagy oxidfestékkel anyagában színezett, fagyálló beton alapanyagú
mesterséges burkolóköveket.
E tetszetős megoldást eredményező gyártmányok közös jellemzője egyrészt
ˇ az él-méretükből következő "kő forma", másrészt az, hogy
ˇ több cm (leggyakrabban 3-8cm) vastagok, s harmadrészt, hogy
ˇ általában egy-egy elem minden oldalára kiterjedő "fogazással"
készülnek.
Közös jellemző továbbá az egyes elemek éleinek lesarkítottsága ("fózolása")
is.
...
A térkő burkolatok az ún. "félkemény" burkolatok közé sorolhatók, és ökológiai
szempontból mindenképpen kedvezőbbek a helyszínen készülő beton felületeknél
(járdáknál).
Alkalmazásuk - általában - a közösségi tereknél (pl. séta-utaknál stb.)
indokolt igazán, de - elsősorban a vékonyabb elemek - szóba jönnek épület
körüli járdák készítésekor is.
Készítésük során - a hibák elkerülése érdekében - a kialakult és jól bevált
gyakorlatot kell követni.
A kötött technológiai folyamatból egyes munkafázisok kihagyása, "megspórolása"
- természetesen - rövidebb-hosszabb idő elteltével hibá(ka)t eredményez a kész
felületen.
A gondos (alaprajzi és magassági) kitűzés itt is elengedhetetlen, s a hibák
elkerülésének legelső biztosítéka.
...
A tükörkiemelést úgy kell elkészíteni, hogy az altalaj felső síkján 4%-os
oldalirányú esés maradjon: hiba, ha ez nem történik, vagy ha a lejtés az épület
felé irányul.
E munkafázis során a másik elkövethető hiba, ha a tükröt nem tömörítik.
...
A tükör elkészülte után - pontosan szintezve - következik a betonmagba ágyazott
szegélykövek elhelyezése, majd ezt követően a tömörített termett talajra - az
épület(ek) körül - a monolit beton járdákhoz hasonló, de vastagabb, mintegy
8-10 cm-es teherhordó-szűrő-fagyvédő alapréteget kell beépíteni. Ennek anyaga
például osztályozott kavics, ásványi zúzalék stb. lehet.
...
A burkolóköveket a tervezett fektetési módnak megfelelően - általában 5,0 mm-es
fúgamérettel - kell óvatos, kézi munkával lerakni, majd legfeljebb 16kN
rázóerejű, gumilappal (is) ellátott lapvibrátorral tömöríteni.
A fúgákat száraz, a homokágyazathoz használt "kétszer rostált" anyaggal kell
beseperni, s adott esetben ismételten tömöríteni.
A - végső, ismétlődő - tömörítő munka, vagy a többszöri "beseprés" elhagyása
gyakori hiba(forrás).
Az ábrán előregyártott folyókával épített térkő járda látható.
...
A fentiek alapján látható, hogy a térkövekből épített járdák hibamentes
kivitelezése a jó műszaki színvonal és az esztétikus megjelenés érdekében -
noha viszonylag egyszerű tevékenységekből tevődik össze-, mégis pontos és
precíz munkát kíván, s fizikailag sem sokkal könnyebb, mint a helyszíni beton
járdaként való bedolgozása! Az egyes munkafázisok és rétegek itt is eltakarásra
kerülnek, ezért a kivitelezés közben időbeni ellenőrzésük mindenképpen
indokolt, noha ebben az esetben a javítás természetesen lényegesen egyszerűbb a
helyszínen készített betonjárdánál.
...
Részlet az Építési hibák A-tól Z-ig c. kiadvány 9. aktualizálásában megjelent
alfejezetből