A felszín alatt rejtőző hő hasznosítása – kiváló geológiai adottságaink révén – hazánkban nem újkeletű dolog. Számos üzem, ipari létesítmény, mezőgazdasági telep (pl.: fóliasátor) hasznosítja a talajhőt, de a háztartásokban csak lassan alakul ki a geotermikus alternatív fűtés (és hűtés) rendszeres alkalmazása. Cikkünkben most a talajhőcserélők gyakorlati működését mutatjuk be Olvasóinknak.

A talajhőcserélő valójában egy, a földbe fektetett – legtöbbször polimer - cső, melynek egyik vége a talajban, másik az épületben helyezkedik el. A vezetéken át a talajból jut az ily módon előmelegített (vagy nyáron előhűtött) levegő az épületbe, melyet ekkor már kevesebb energia-ráfordítással kell felfűteni (vagy éppen lehűteni). A csőben természetesen légszűrőt, ventilátor szoktak elhelyezni, illetve a befúvást elősegítő elektromos működtetésű szerkezetet is beépítenek.  

A legegyszerűbb hőcserélők a talajból közvetlenül vezetik a házba a levegőt, de ez olykor nem hatékony. Amikor ugyanis a az átmeneti időszakokban – tavasszal és ősszel – a hőmérséklet még alacsony, s fűtés helyett előhűtött levegő áramlik az épületbe, ami rendkívül előnytelen. Nyáron pedig – a külső és belső hőmérséklet miatt - kondenzáció mehet végbe, így a hőcserélő vezeték belső falán páralecsapódás alakulhat ki. A kondenzáció hatására ráadásul egy tartósan fennálló, nedves környezet jöhet létre, ahol különböző, egészségre is ártalmas gombák és baktériumok telepedhetnek meg.

A fent leírtakra jelenthet megoldást az, ha a talajhőcserélő csövében közvetítő közegben juttatjuk el a hőt az épületbe. Ez a „közvetítő” anyag a legtöbbször fagyálló folyadék. A folyadék keringetéséhez már elektromos árammal működtetett szivattyúra is szükség van, a friss levegő befúvását pedig ventilátor biztosítja. A legmodernebb hőcserélő csövek már speciális, antibakteriális belső felület is kapnak, sok esetben pedig perforációval is ellátják anyagukat, hogy a felesleges kondenzvíz el tudjon folyni. (A páralecsapódásból eredő, felesleges víz elszivárogtatásához az is jó megoldás lehet, ha a csöveket már eleve egy-két fokos lejtéssel telepítik).

A fentieket figyelembe véve, még a ventilátor és szivattyú, valamint a befúvó szerkezetek elektromos árammal történő működtetésének összköltsége is jóval kevesebb, mint az igazán hideg, tartósan -5-15 °C hőmérsékletű időszakokban a fűtési költségünk. Amennyiben ilyenkor  - talajhőcserélővel - már előremelegített (3-5 °C fokos) levegőt használunk és azt fűtjük fel, megspórolhatjuk a gázszámla 35-50%-át is. Ugyanígy, nyáron szinte alig van szükség klímára, hiszen a talajból érkező levegő 15-18°C-os.

A passzívházak és más, alacsony energiafelhasználású épületek esetében a talajhőcserélő használata egyértelmű és szükséges, hiszen a nagymértékű légtömörség miatt a lakótér folyamatos légcseréje - gépi szellőztetése – elengedhetetlen. Bárhol is használjuk, hagyományos építésű, vagy alacsony energetikai jellemzőkkel bíró házban, a talajhőcserélő lényegében olcsóbb és egyszerűbb, mint a geotermikus hőszivattyúk, ezért elterjedésére számítani lehet. Annál is inkább, mivel az Európai Unió vonatkozó szabályozása szerint, 2020-ig minden tagállamnak – fokozatosan – csökkentenie kell az épületek energiafelhasználását. Nem csoda tehát, hogy a tőlünk nyugatabbra fekvő tagországokban (pl.: Ausztria, Németország) a talajhőcserélőket használnak szinte minden családi- illetve társasházban is, sőt, közintézményekben is a fűtési és hűtési költségek csökkentésére.