A legújabb uniós direktívák és az építési trendek is amellett szólnak, hogy folyamatosan csökkentsük az épületek energia-kibocsátását. Ez nem csak a megújuló energia-források használatát, de az egyre tökéletesebb épület-szigetelést, légzárást is megköveteli. Mindez azonban könnyen a visszájára fordulhat, ha nem gondoskodunk a házak, lakások megfelelő mértékű szellőzéséről, friss levegő-utánpótlásáról.
A vastag, jó minőségű hőszigetelés, a szinte tökéletesen záródó műanyag, sőt már fa alapanyagú nyílászárók a mai épületek általános jellemzői közé tartoznak. A modern ajtók és ablakok, az épület falainak és födém-részeinek hőszigetelése olyan tömítettséget biztosítanak a lakótérben, amelyen még a levegő sem tud átáramolni. Ez egyfelől üdvözlendő, hiszen nincs hőveszteségünk, alacsonyabbak lesznek az energiaköltségeink. Másfelől viszont – a tökéletes légtömörség biztosítása okán – az épület eddig, természetes körülmények közt végbemenő szellőzése nem megoldott. Ez pedig páralecsapódáshoz, végső esetben penészgombák megtelepedéséhez vezethet.
Ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy a fokozott páraképződés nem csupán a jól záródó ajtók, ablakok és a kiváló hőszigetelés eredményeként jöhet létre. A pára, a nedvesség minden lakótérben jelen van. A nedvesség származhat elsősorban az otthonunkban végzett, mindennapi tevékenységeinkből, mint például fürdés, mosás, szárítás, főzés. De ugyanígy a lakók kilélegzése, bőrön keresztül történő kipárolgása is a lakótérbe jut. Ezen, emberi tényezők mellett a párásodás kialakulásához hozzájárulhat még az is, ha az épületben bizonyos gépészeti hibák (pl.: csőtörés, szivárgás) vannak, vagy a lakóépület vízszigetelése nem megfelelő, így bejuthat a talajvíz, csapadékvíz. Előfordulhat az is, hogy nedves építési technológiás során alkalmazott alapanyagoknak nem hagynak megfelelő időt a kiszáradásra, így a ház falazatában „marad” a nedvesség.
Abban az estben, ha otthonunknak kiváló a hőszigetelése és a nyílászáróink is újak, ügyelnünk kell a rendszeres kézi, vagy gépi szellőztetésre. A nem megfelelően szellőztetett helyiségekben ugyanis könnyen feldúsulhat a pára. Különösen télen figyelhető meg az a jelenség, hogy az ablakok belső részén vízcseppek jelennek meg, sőt igaz lehet ez a falak felületére is. Ez a magas páratartalomra vezethető vissza, melynek során a külső határoló szerkezet kapillárisaiban, a hőhidak belső felületén páralecsapódás alakulhat ki, mely penészesedéshez vezethet.
A légcsere minimális szintje, vagy teljes hiánya kihatással lehet a teljes épületszerkezet állagára, illetve a helyiségek berendezési tárgyainak állapotára is. Természetesen a túlzott pára és a szellőzés mellőzése az emberi szervezetre sem gyakorol kedvező hatást, az „elhasznált”, megrekedt levegőben ugyanis elszaporodhatnak a szervezetünkre káros anyagok, mikroorganizmusok, s a kilégzés folytán pedig a szén-dioxid. Szintén veszélyes ilyen környezetben a szagelszívók és gázkészülékek üzemeltetése, mert ezek megfelelő és biztonságos működéséhez nincs meg a megfelelő levegő és oxigén mennyiség.
Napjainkban már nem csupán az abbalakok, ajtók nyitogatásával tudunk szellőztetni. Számos gépi vezérlésű, páraérzékelős légcserélő rendszer van kereskedelmi forgalomban. A legtöbb modern szellőztető berendezés nem csupán télen, hanem, egész évben biztosítja az ideális légcserét, mindig a megfelelő mértékben. Az igazán új megoldások pedig ezt már külső energia – elektromos áram - felhasználása nélkül oldják meg.