Szakmai interjú Dr. Szaló Péter területrendezési, építésügyi és örökségvédelmi helyettes államtitkárral
2. rész
A direktíva szerint a tagállamoknak pénzügyi ösztönző rendszert kell kidolgozniuk ennek megvalósítása érdekében. Hogy áll most a helyzet?
Tavasz óta várunk egy pozitív döntésre az Európai Unió Bizottsága részéről, ugyanis a közlekedési operatív programban maradtak olyan források, amiket a kormány nem akart felhasználni a korábbi terv szerint, és kezdeményezte 160 milliárd forint átcsoportosítását ilyen célú felhasználásra.
A Bizottság azonban nem támogatta a magyar javaslatot, mert bizonyos célokhoz ragaszkodott, pl. Duna rehabilitációja, közlekedési létesítmények megépítése.
A lényeg az, hogy az összeg jelentősen lecsökkent és ennek alapján az operatív program módosítása ténylegesen még nem történt meg eddig. Ebből számítunk arra, hogy a középületek energia-hatékony felújítására kapnak az ágazatok pénzt.
Elkészítettük a Belügyminisztérium programját, létrehoztunk egy 60 milliárdos csomagot, egy szűkebb csomagot 20 milliárdra, de ha 3 milliárdot kapunk, arra is azonnal előhúzzuk a csomagot a fiókból.
Magánszemélyek is számíthatnak támogatásra?
Nem, ebben az időszakban, 2013-ban biztos, hogy nem, viszont 2014-től az időközben módosult uniós szabályozás miatt nagyobbak a lehetőségek.
Mit is jelent ez?
A jelenlegi programozási periódus indulásakor a lakáscélú felújítások nem voltak támogatva, menet közben módosította a Bizottság az un. housing-ról szóló fejezetet, de akkor már a magyar kormány nem akart hozzányúlni a módosításhoz, mert az jelentősen hátráltatta volna a korábbi szabályozás megvalósulását.
Az utóbbi időben nagyon sok építésügyi jogszabály változott. Változott a közbeszerzési törvény/tervpályázati eljárás, a műemlékekkel kapcsolatos építésügyi hatósági eljárási előírások, júliusban módosult az OTÉK, októberben módosították az építési törvényt, kamarai törvényt, örökségvédelmi törvényt stb. Mi volt a cél, mit várnak ettől?
Azzal kezdődött, hogy a kormány egyszerűsíteni akarta az építésgazdaság területét, ezért felkértek minket, hogy tekintsük át az építésügy területén a szabványokat, ezért mi felkértük a szabványügyi testületet, hogy tekintse át a szabványügy egész helyzetét. Mintegy 30 millió forintot szántunk arra, hogy hatályon kívül helyezzék a szakterületet gátló szabványokat.
Hétről-hétre áttekintettük a különböző ágazatok, az oktatás, a sport, a nevelés, a vízügy, a környezetvédelem területén megalkotott építésügyi szabályokat, hiszen a vízállásoktól kezdve az iskolában létesíthető sportcsarnokig sok-sok mindent szabályoztak, meghatároztak olyan építési normatívákat is, amelyeket jobb lett volna koordináltan az építésügye alatt szabályozni.
Ezeket is áttekintve tettünk javaslatot a kormánynak, illetve az ágazatoknak és ebbe a csomagba illeszkedett az OTÉK módosítása is.
Ami, egyfelől a településrendezési követelményeket tette jóval rugalmasabbá a jelenleginél, másrészt az építési követelményeket. A településrendezés kérdésében a jelenlegi, túlzottan merev szabályozást oldottuk.
Az építési követelmények területén, ahol lehetett és nem volt feltétlenül szükséges azt mondtuk, hogy a tervező határozza meg adott esetben az építtetővel kötött tervezői megállapodásban, hogy a törvényben meghatározott 7 feltételnek hogy tesznek eleget.
Ehhez hozzátartozik, hogy az eltérés lehetőségét sok vonatkozásban megnöveltük.
Eddig is adott eltérésre lehetőséget az OTÉK 114. paragrafusa, de ezeket kiterjesztettük pl. a parkolás kérdésében.
Bizonyos esetekben akár 100 %-kal is el lehet térni az OTÉK előírásaitól, pl. műemléki övezetben, a Budai Várban nagyon szükségessé is vált.
Aztán utána jött magának az építési törvénynek az átdolgozása, és az építési törvény kapcsolódik a közbeszerzéshez, fontossági szempontból kiemelt beruházások köréhez.
S magához a szakmagyakorlók, az építészek és mérnökök, munkájához tervező szakértő mérnökök munkájához, az ő kamarájukról szóló törvényt is egy csomagban terjesztettük az Országgyűlés elé.
Ez született meg októberben, ma már az utolsó rendeletcsomag is kikerült a Közlönybe 3 nagy csomag keretében:
Tehát lényegében a szakterület egészét újraszabályoztuk és közben ügyeltünk arra, hogy az átmenet biztosítva legyen, tehát január 1-től ne üres fiókkal, üres asztallal induljunk neki a következő évnek, hanem hatályban tudjanak maradni a korábbi tervek, hiszen ezek határozták meg a szomszéd érdekét, a tulajdonos érdeket, a közérdeket, tehát egy lassú átmenetet, a pénzügyi lehetőségeket figyelembe vevő átmenetet terveztünk.
Elég ösztönző a rendszerünk ahhoz, hogy az önkormányzatok ambicionálják a mielőbbi átlépést az új rendszerbe.
A magyar építőipar jelenlegi helyzetében milyen irányt lát?
A legfontosabb irány az épületek felújítása, az energiahatékonysági felújításoknak a szorgalmazása. Ez az a befektetési terület, ami a leghatékonyabb, hiszen 3-4, legrosszabb esetben 8-10 év alatt megtérülnek az ilyen célú ráfordítások és hosszútávon kifizetődőek.
Egy ilyen energetikai szempontból rendkívül sérülékeny országnak, mint Magyarország, feltétlenül szorgalmaznia kell ezeket a fejlesztéseket.
Folyamatosan kapcsolatban van a szakmával különböző rendezvényeken, fórumokon.
Mit tapasztal, mik a félelmeik az építészeknek, és miben látja a megoldást?
Félelmek egy részét megfogalmazták a szakma azon képviselői, akik a lassúbb haladást javasolják. Ők sok esetben kevésbé alkalmasnak tartják az önkormányzatokat, hogy ilyen nagy jogköröket kapjanak, úgy gondolják, hogy ezzel bedobjuk a gyeplőt a lovak közé és kicsit irányíthatatlanná válik majd a folyamat.
A másik oldalon, idézhetném a szakma másik pólusát, akik azt mondják, hogy ennél jóval nagyobb egyszerűsítésre lett volna szükség, szerintük még nagyobb szabadságot kellene adni a tervező építészeknek.
Az igazság a kettő között van, ott próbáltunk maradni.
Számolnunk kell a realitásokkal, a realitás pedig az, hogy ez egy bürokratikus világ, hogy ez egy jogállam, ahol bizony súlyos következménye lehet a döntéseknek.
Mi megpróbáltuk az egyensúlyt megkeresni.
A legdinamikusabb partnereink a megyei jogú városok építészi kollégiumának képviselői vagy éppen a Magyar Építész Kamarának az elnöke, képviselői. A Magyar Mérnöki Kamara is támogatásukról biztosított bennünket.
Mit javasol kezdő építészeknek, milyen irányban képezzék magukat, ami biztosabbá teheti megélhetésüket és előre vinné a magyar építőipart?
A kezdő építészeknek nagyon nehéz helyzetük van, a kisebb fiam is építésznek tanul.
Mindenre felkészítem őt.
Nagyon jónak tartom pl., hogy Krizsán András szervezett egy mozgalmat ezen a nyáron „Nagyapám Háza” címmel. Fiatal építészhallgatókat gyűjtött össze az ország különböző tájegységeiről. A mozgalom keretében pl. zsúpfedelet készítettek, pincét, vályogházat, kemencét építettek. Fantasztikus volt látni ezeket az arcokat, mikor megtapasztalták a kétkezi munka örömét.
Ettől van elzárva ma egy fiatal. Egyetemista koromban, én nyáron vödörben betont hordtam föl a 3. emeletre, aztán gipszkartont szereltem, zsaluztam, bezsaluztam, kizsaluztam, volt képem arról a munkáról, amit aztán később a rajzasztalon lerajzoltam.
Ma ebben a technicizált világban, ahol, ha már egyszer elnyer valaki egy beruházást, főleg nagy beruházást, akadálynak tekinti a fiatalokat, így számukra szinte alig van lehetőség, hogy megtapasztalják a tényleges fizikai munkát. Azt mondanám, hogy ilyen tapasztalatokat érdemes szerezni.
Ezt a válságos periódust a jövőre való készülésre kell felhasználni. Most tanulják meg azokat a dolgokat - régi, céhes mintára, mint mikor vándorlegényként járták körbe Európát -, amikre a fellendülési korszakban szükségük lesz.