Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
SandorA frissítve December 20, 2012

Archívum

  • „Ez a kettősség, hogy jól is érezze magát az ember, de kevés energiát is fogyasszon, egy elég nehéz kérdés.”

    Szakmai interjú Prof. Emeritus Bánhidi Lászlóval

    Hirdetés

    Prof. Emeritus Bánhidi Lászlóval beszélgetünk, aki több tárcaszintű és tudományos (pl. Alpár Ignác, Macskásy Emlékérmek) kitüntetés birtokosa, 2001-ben Széchenyi-díjat kapott.

    Gratulálunk kitüntetéseihez!

    Szakmai tevékenysége során kezdetben fűtéstechnikai témájú kutatásokkal foglalkozott, majd a 60-as évek végétől – Magyarországon elsőként – a hőérzeti, illetve emberi komfortkövetelmények témakörével kezdett foglalkozni, s ma e szakterületen Magyarországon és nemzetközileg is általánosan elismerik munkásságát.

    Mesélne ennek a kezdeti időszakáról, miért éppen ezzel a témával kezdett mélyebben foglalkozni? Milyen eredményeket ért el?

    Miért éppen ezzel kezdtem foglalkozni? Ennek az indoka kettős: gyerekkoromban orvos szerettem volna lenni, de nem tudtam megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy boncolnom kell, vér látványa stb, ezért ezt kénytelen voltam feladni.

    Ezek után Nevelőapám javaslatára lettem gépészmérnök, illetve épületgépész.

    Macskásy professzor volt, aki megalapította ezt az egész szakmát és ebben) kezdtem el dolgozni. Azonban nyomasztott az, hogy ugyancsak a sugárzó fűtésekkel foglalkoztam, nem szerettem volna az ő árnyékában dolgozni, ezért kerestem egy olyan területet, ami akkoriban még új volt és ez az emberi követelményértékek, komfortelmélet volt.

    Ez a téma akkoriban hazánkban újdonság volt, dánok, svédek, amerikaiak foglalkoztak vele, Kelet-Európában viszonylag kevesen, Szovjetunióban egy-két ember.

    Szerencsém volt, mert éppen abban az időszakban kezdtem ezzel részletesebben foglalkozni, mikor volt lehetőség egy labor kialakítására és ennek megfelelően a keleti blokkban talán a mienk volt az első ilyen.

    Nagyszerű kapcsolatrendszerben dolgoztunk külföldi kutatókkal Japántól kezdve, mint említettem, a skandináv országokkal, Svédországgal, Finnországgal, Dániával.

    Hogy milyen eredményeket értem el?

    Talán azt tudnám felmutatni, hogy több száz publikációm van ebben a témában.

    Ezen a területen eléggé ismernek.

    Legnagyobb eredménynek mégis azt érzem, hogy az egyetemeken, a magyar műszaki egyetemeken, mindenhol oktatják a komfort elméletet, előadják Pécsett a Pollackon, Debrecenben, Gödöllőn. Sikerült tehát egy olyan területtel bővíteni a műszaki területet, amely embercentrikus, szoros kapcsolatban áll az emberrel, de napjaink egyik fő témájával az energetikával is összefügg.

    Ez a kettősség, hogy jól is érezze magát az ember, de kevés energiát is fogyasszon, egy elég nehéz kérdés.

     

    Ha már az oktatói tevékenysége szóba került, 1989-ben pályázati úton elnyerte a BME Épületgépészeti Tanszék vezetését, amelyet 1996-ig folytatott. Közben a Gépészmérnöki Kar tudományos dékánhelyettese volt 3 évig. Jelenleg ugyanitt nyugdíjasként mint Professzor Emeritus dolgozik; oktat magyar és angol nyelven.

    Furcsa életpályát futottam be. Először politikai okokból nem vettek föl az egyetemre, így fizikai munkásként, fűtésszerelőként dolgoztam. Utána már nem volt akadály a felvételnek.

    Az egyetem elvégzését követően 3 évig voltam tervező, 30 évig kutató és most 89-től oktató.

    Tehát az oktatási tevékenységem 89-ben kezdődött, tanszékvezetői pályázaton jelentkeztem, azt elnyertem és 96-ig tanszékvezetőként dolgoztam, akkor elértem a 65 évet és döntenem kellett az utódlást illetően. Mivel bentről nem találtam megfelelő embert, kintről pedig belső áldozatok útján tudtam volna valakit behozni, kértem a nyugdíjazásomat.

    Ezzel együtt kaptam Professzor Emeritusi címet, ami életem végéig azt jelenti, hogy bent lehetek az egyetemen és oktathatok.

    Pillanatnyilag is oktatok az egyetemen magyar nyelven, angol nyelven.

    Meghívott előadóként más egyetemeken is tartok rövid kurzusokat.

    Igyekszem, ahogy szokták mondani, terjeszteni a mételyt.

     

    A Komfortelmélet kötelező és alapozó jellegű tárgya az épületgépész hallgatóknak a BME-n.

    A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen kötelező tárgy, de ez két fő területre oszlik: a hőkomfortra és a levegőminőségre. Kezdetben mindkettőt én vittem.

    A levegőminőséget ma már dr. Kajtár László oktatja, aki teljesen kidolgozta ezt a témát, nemzetközileg elismert szakember.

    Ezen a szakterületen több Phd-s hallgatóm volt és van, tehát részben már végeztek, illetve jelenleg is van kettő, akinek én vagyok a témavezetője.

     

    Tanszékvezetői munkássága során létrejött a tanszéken Magyarország egyetlen oktatási-kutatási bázisaként a Közérzeti Laboratórium.

    Annak idején a labort az Építéstudományi Intézetben alakítottam ki, és ez a labor ott működött 1991-ig, amikor átjöttem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre. Későbbiekben azt a laboratóriumot anyagi okok miatt megszüntették, mert azt mondták, hogy az egyetem tartsa fönn. Sajnos az egyetem mindig elég gyengén állt anyagilag, úgyhogy az megszűnt.

    Bent a műszaki egyetemen volt egy mérőszoba, azt használtuk, most viszont egy teljesen új, teljesen modern, olyan jellegű laboratórium kerül 1 éven belül átadásra, ami mind a hőkomfort mind a levegőminőség és egyéb komfortminőség vizsgálatokra alkalmas lesz.

     

    Az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) név alatt futó kutatási tevékenységéről mondana pár szót?

    Évtizedeken keresztül volt OTKA témám. Elsősorban a hőkomfort és az energia-megtakarítási problémák voltak azok a témák, amire fókuszáltunk.

    Az utóbbi években közreműködöm fiatalok kutatási témáiban, most is ilyen jellegű kutatási témák futnak.

     

    Hét nemzetközi és számos magyar tudományos egyesület tagja. Rendszeresen részt vesz szakmája nemzetközi és hazai konferenciáján, mint koordinátor, tanácsadó, szekcióelnök, előadó stb.

    Mely egyesületek tagja és miért tartja fontosnak az egyesületi munkáit?

    Ehhez a tevékenységhez hozzátartozik, hogy ha valakinek van egy érdekes témája, akkor fölkérik előadásra, és ha már „benőtt a feje lágya”, akkor szekcióelnök lehet. Változatlanul tevékenykedem ezen a területen, de most már csökkentettem ilyen jellegű munkáim számát. Annak idején minden évben 3-4 nemzetközi konferencián adtam elő. Tartottam előadásokat Japánban, Dél-Koreában, Amerikában, Kanadában, Svédországban, Dániában, Németországban.

    Mostanában már csak Temesvárra járok el minden évben rendszeresen, ott kaptam tiszteletbeli doktori címet és úgy érzem, erkölcsi kötelességem elmenni.

    A magyarországi konferenciákon természetesen részt veszek.

    Időnként azért egy-egy nyugatira is ellátogatok még.

    Tagja vagyok néhány külföldi egyesületnek pl. ASHRAE (American Society of Heating, Refrigerating and Air-Conditioning Engineers ) és Rechva (Federation of European Heating, Ventilation and Air Conditioning Associations), Magyarországon az ÉTE-nek (Építéstudományi Egyesület).

    A Mérnökkamarában is elég tevékenyen működöm, 3 ciklusban voltam alelnök, most elnökségi tag vagyok

     

    A magyar építőipar jelenlegi rossz helyzetéből miben látja a kiutat?

    Ezzel kapcsolatban jobbat nem tudok mondani, mint amit általában az ember állandóan hall a tévében, rádióban. A recesszió erősen sújtja Magyarországot, de a mi tématerületünk az energia-megtakarítás bizonyos támogatottságot is élvez, a fókuszban van.

    Pillanatnyilag az építőipar helyzete közismert, a szakterületem bizonyos szempontból tudja majd a kilábalást segíteni, hiszen az energia-megtakarítás ma már minden lobogón ott van.

    Az emberi komfort és az energia-megtakarítás kettőssége érdekes feladat. A komforthoz kellemesebb, magasabb hőmérséklet szükséges és ehhez kell energia. A feladatunk, hogy valahol a jó, középutat megtaláljuk.

    Az épületgépészet egyébként olyan speciális szakma Magyarországon és az egyetemeken is, ahol a recesszió kevésbé jelentkezik. Ennek alapvető oka, hogy az emberek mindig fognak fázni, mindig fognak fürödni, mindig fognak különböző egészségügyi létesítményeket látogatni. A hűtés-fűtést mi tervezzük, mi üzemeltetjük, tehát az biztos, hogy mindig lesz feladatunk.

    A tanszék hirdetőtábláján mindig van 6-8 darab álláshirdetés, a végzős épületgépész mérnökök pillanatnyilag jól el tudnak helyezkedni.

     

    Mit javasol kezdő épületgépészeknek, milyen irányban képezzék magukat, ami segítené megélhetésüket és előre vinné a magyar építőipart?

    Egy alapvető probléma van és ez az oktatással függ össze.

    Korábban nyári gyakorlatra nagy vállalatokhoz küldtük a diákokat hogy ismerjék meg a gyakorlatot. Mivel az egész szakma egységekre forgácsolódott szét, ezeknél nem tudnak elhelyezni nyári gyakorlatra a fiatalok.

    Mindenképpen valami gyakorlati tudással kellene rendelkezni a fiataloknak. Most nem azt mondom, hogy menjenek el fizikai munkásnak, de nagyon sok esetben elvégzik a diákok az egyetemet és nem szereznek gyakorlatot.

    Ha megfelelő beállítottságú, tudja pótolni ezt, én mindenesetre azt tartanám jónak, ha a kezdő szakember bővítené látókörét és utána specializálná magát egy-egy nem is annyira szűk szakterületre. Mindenképpen most az energia-megtakarítás vonatkozására kell fókuszálni.

    Köszönöm szépen az interjút!

     

    dr. Bánhidi László

    1931. május 9-én született Szolnokon. Érettségi után nem vették fel a Műegyetemre, ezért két évig mint ipari tanuló, majd mint szakmunkás dolgozott. 1951-ben felvételt nyert a BME Gépészmérnöki Karára, ahol 1956-ban végzett jeles eredménnyel az Épületgépész ágazaton.

    Ezután három évig tervezőként dolgozott az ERŐTERV Nagynyomású Csővezeték Osztályán. 1959-től 1989-ig az Építéstudományi Intézet (ÉTI) dolgozója volt és itt tudományos segédmunkatársként kezdett, majd tudományos tagozatvezetőként fejezte be munkásságát. Ez idő alatt, 1965-ben egyetemi doktori, 1970-ben a műszaki tudomány kandidátusa, majd 1983-ban a műszaki tudomány doktora címet szerzett.

    Kezdetben fűtéstechnikai témájú kutatási témákban dolgozott, majd a 60-as évek végétől – Magyarországon elsőként – a hőérzeti, illetve emberi komfortkövetelmények témakörével kezdett foglalkozni, s ma e szakterületen Magyarországon és nemzetközileg is általánosan elismerik munkásságát. Szakterülete interdiszciplináris, hiszen szorosan együttműködik fiziológusokkal, higiénikusokkal, pszichológusokkal, ergonómusokkal, energetikusokkal stb.

    1978-ban az ÉTI Szentendrei Kísérleti Telepén létrehozta a Mikroklíma Laboratóriumot, amely első ilyen jellegű kutatóhely volt Közép-Kelet-Európában. Ebben széles körű nemzetközi kooperációban dolgozott; svéd, japán, dán, német, orosz, cseh, lengyel stb. kutatókkal. Hosszú ideig volt KGST szakértő.

    1989-ben pályázati úton elnyerte a BME Épületgépészeti Tanszék vezetését, amelyet 1996-ig folytatott. Közben a Gépészmérnöki Kar tudományos dékánhelyettese volt 3 évig. Ez időszak alatt létrejött a Tanszéken Magyarország egyetlen oktatási-kutatási bázisaként a Légtechnikai, Fűtés és Közérzeti Laboratórium. A Komfortelmélet című kötelező tárgya ma már alapozó jellegű az épületgépész hallgatóknak. Jelenleg ugyanitt nyugdíjasként mint Professzor Emeritus dolgozik; oktat magyar és angol nyelven, valamint kutatómunkát végez.

    Szakirodalmi tevékenysége eddig 562 publikáció tizenegy nyelven (pl. 29 könyv többek között angol, orosz és kínai nyelvű).

    Hét nemzetközi és számos magyar tudományos egyesület tagja. Rendszeresen tagja szakmája nemzetközi és hazai konferenciájának mint koordinátor, tanácsadó, szekcióelnök, előadó stb.

    Több tárcaszintű és tudományos (pl. Alpár Ignác, Macskásy Emlékérmek) kitüntetés birtokosa, 2001-ben Széchenyi-díjat kapott.

    Cikk albuma (1 photo)


Hozzászólás a vitafórumban
Hirdetés
Impresszum | Jogok | Kapcsolat | Médiaajánlat | Általános üzleti feltételek | Partnereink