Kérjük adjon meg egy kulcsszót
Ha valami rendellenességet tapasztalunk szobanövényeink növekedésében, első gondolatunk, hogy talán nem adunk neki elég vizet, vagy éppen túlöntöztük, vagy nem szabadna alulról, vagy felülről? Miért hervad, miért száradnak a levelei, miért hullajtja virágait?
Az okok természetesen sokfélék lehetnek, távolról nem csak az öntözésben keresendők, de kétségtelenül az lehet a legkézenfekvőbb magyarázata a gyors hervadásnak.
A mocsári és vízinövények gyökerei jól tűrik, ha állandóan víz alatt vannak, mert onnan is fedezni tudják oxigénigényüket. Ápolásukat leegyszerűsíti, ha a cserepüket egyszerűen beleállítjuk egy nagyobb műanyag vagy mázas edénybe, melyet megtöltünk vízzel. A jól megválasztott edény lehetővé teszi, hogy hetente csak egyszer kelljen azt feltöltenünk, nyaraláskor akár 2-3 hetet kibírnak egy nagyobb tálba állítva. Kedvelt szobanövényeink közül a vízipálmának is nevezett Cyperus a legjobb példa erre, de az Agleonéma sem sértődik meg az ilyen bánásmódtól.
Az ellenkező végletet képezik a kaktuszok és a pozsgáslevelű dísznövényeink. Ezek egyáltalán nem bírják a pangó vizet a talajban, túlöntözésre szinte azonnal a gyökerek rohadásával reagálnak. Ezek a növények viszont a testükben képesek rendkívül sok vizet tárolni és könnyedén átvészelnek nemcsak egy hétvégét, hanem akár egy kéthetes nyaralást is. Öntözésük legelőnyösebb módja, meglepően hasonló a tőlük távol álló mocsári növényekéhez: cserepeket állítsuk vizes tálba, várjuk meg, amíg felszívják magukat, aztán viszont haladéktalanul emeljük ki a vízből.
A hőmérséklettől függően elvannak a testükben tárolt vízzel, és egyáltalán nem sínylik meg azt sem, ha a talajuk csontig kiszárad. Ennek ellenére sem ajánlatos a kaktuszokat szomjaztatni, főleg nem nyáron és nem a virágzó példányokat. A félelem a túlöntözéstől sokakat arra késztet, hogy naponta kevéske vízzel locsolja kaktuszait. Ennél szerencsésebb és a növény természetes környezetéhez jobban hasonlít a ritkább, de bőséges vízellátás.
A növények többsége azonban egyik véglethez sem tartozik. Nem szereti a pangó vizet, mert kiszorítja a levegőt a talajból, és nem tűri a cserép talajának kiszáradását sem, mert levelei folyamatosan és intenzíven párologtatnak, amit legfeljebb néhány óra hosszat képes a testéből biztosítani. Ha a gyökerek nem találnak vizet a talajban, elkezdenek fonnyadni. Ezeket tehát rendszeresen öntözni kell. Ha felülről locsolunk, akkor találtuk el jól az öntözővíz mennyiségét, ha a cserép alján nem folyik ki, de a cserép talaját az aljáig átnedvesítette. Ehhez sok-sok tapasztalat kell, mert különböző hőmérsékleten, eltérő páratartalom esetén, illetve a növények pillanatnyi fejlődési állapotától függően ehhez hol több, hol kevesebb víz kell.
A legfőbb érv a felülről öntözés ellen, hogy a növények jelentős része (fokföldi ibolya, begóniák), nem szereti, ha a leveleire, tövére rendszeresen víz kerül. A páfrányok, broméliák viszont kifejezetten igénylik. Ez utóbbiak a magas páratartalom mellett rendszeres permetező öntözést is meghálálják. Ha alulról öntözünk, a cserép tetején jól megfigyelhető a talaj átnedvesedése. Ekkor kiönthetjük alóla a maradék vizet.
A talajfelszín párolgása és az alulról végzett öntözés hatására a cserépben folyamatosan felfelé áramló víz sótartalma hamar elkezd kicsapódni a cserép peremén és a talaj felszínén. Ez a sárgásbarna lerakódás ártani ugyan nem árt, de nem is szép. Időről időre lekaparhatjuk a felső talajréteggel együtt, és a helyére friss földet tehetünk. De akár jelzésként is felfoghatjuk, hogy lassacskán nem ártana átültetni a növényünket.
Egy dolgot ne tegyünk: ne váltogassuk az öntözési módokat, mert akkor bolondját járatjuk szegény növényekkel, hol felfelé törekednek, hol meg lefelé a víz felé, és azt a növény fejlődése sínyli meg.
Szobanövényeink a lakásban télen-nyáron közel azonos hőmérsékleten vannak, így vízigényüket inkább nagyságuk, a cserép mérete és az adott faj vízigénye határozza meg. Több vizet igényelnek, amikor intenzív növekednek és virágoznak, és kevesebbet, amikor nyugalomban vannak. Ha kitesszük őket a szabadba, akkor a hőmérséklettől függően öntözzük. A hűvös, borult, tavaszi és őszi napokon, amikor a hőmérséklet alig emelkedik 15 fok fölé, szinte alig kívánnak vizet, a nyári hőségben viszont naponta kétszer is öntözni kell.
